Tivoli fő attrakciója a Villa d'Este. Gyakorlatilag, mikor megterveztem, hogy északról kerüljük ki Rómát, azért választottam ezt a helyet, mert már sokat olvastam az Este birodalom eme remek kertjéről, ahogy a meredek hegyoldalba épített teraszokról szökőkutak és csobogók sokaságán át jut le a hegy gyomrából fakadó forrásvíz a mélyebben fekvő területekre. Legnagyobb megdöbbenésünkre, hétfőnként zárva tart a kert.
Igyekeztünk a jó oldalát nézni, hogy így viszont lesz időnk megnézni Hadrianus császár villáját, de hát keserű szájízzel ereszkedtünk le a völgybe, magunk mögött hagyva Tivoli városát, ami egyébként is csalódást okozott nekem a vízesések körüli elhanyagolt épületeivel és a szakadt mellékutcáival.
Hanem ez a Hadrianus tudott élni. A több hektáros területen fekvő ingatlan telis-tele volt mindenféle földi jóval. Óriási szabadtéri medencék, monumentális fürdőépületek, könyvtárak, amfiteátrum és még sorolhatnám mennyi mindent építtetett a híres hadvezér, amiből néhány épület meglepően jó állapotban maradt fent.
Egy fél napot is el lehetne itt barangolni, mi két órát töltöttünk bent, mert a nap már egyre feljebb kúszott és a hőség kezdett elviselhetetlen lenni. Az útitervünkben számos hegyi falu és még több dóm szerepelt, de sikerült meggyőznöm Katát, hogy amire nekünk szükségünk van, az egy jó kis tengerparti fürdőzés. Túlzás lenne azt állítani, hogy ha láttál már egy hegytetőre épült középkori olasz falut, akkor az összeset láttad, de az kétségtelen, hogy a sokadik után már kezdtünk egy kicsit belefásulni. Úgyhogy négykor már a Tirrén-tenger hullámaiban lubickoltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése