Sperlonga A tenger fölött 55 méter magasan elterülő, 3700 lakosú városka azon kevesek közé tartoznak Róma és Nápoly között, amelyeket elkerültek a modern civilizációval járó környezeti ártalmak. Hányattatott sorsa ellenére a város a mai napig őrzi kalandos történelmének romantikus nyomait. Már a római időket megelőzően is lakott területnek számított, Tiberius császár építtetett magának egy villát a tengerbe nyúló öböl barlangjának felhasználásával. Mi csak kocsival jártuk körül a települést, mert még hosszú nap állt előttünk.
Gaetában viszont már megálltunk, mert tobbzódott a látnivalókban. A Monte Orlando hegyen található Lucius Munatius Plancus hadvezér (I.század) mauzóleuma most kimaradt, helyette felmásztunk a szikla oromra épült gótikus középkori katedrálishoz, majd lent a tengerparton egy kisebb, de szintén nagyon régi templomot, aminek érdekessége, hogy a padló erősen lejtett a bejárat felé. Az útikönyv szerint ennek az az oka, hogyha dagálykor betörne a víz, akkor az könnyen ki tudjon folyni az épületből. Szerintem pedig egyszerűen csak elszúrták a korabeli burkolók, aztán így próbálták megdumálni. A kikötőben NATO haditengerészeti bázis van és ami az ijesztő, hogy hallottunk több nagy durranást. Este nézni kell a híradót...
Santa Maria Capua Vetere Az antik Capuae város helyén épült fel, amelyet 841-ben a szaracénok elpusztítottak. I. e. 312-ben elkészült a Via Appia, a Római Birodalom egyik legjelentősebb útja, amely Rómát kötötte össze Capuával melynek következtében jelentősége folyamatosan nőtt i. e. 3 század során és a második pun háború idején a mediterrán vidék harmadik legfontosabb városa volt Róma és Karthágó mögött. Capuae gladiátor iskolájából indultak el Spartacus és követői, az i. e. 73-as nagy rabszolgafelkelés során. Az Augustus császár uralkodása idején épített amfiteátrum maradványainak megtekintése volt a célunk, de ezt csak korlátozott mértékben sikerült abszolválnunk, mert konkrétan tök zárva volt. És nem csak ma, úgy nézett ki kívülről, hogy itt nagyon kevés az érdeklődő és ezzel egyenesen arányban is a pénz, ezért hiába a szépen kiépített parkoló, a műintézmény nem üzemel.
Vezúv ismertsége elsősorban az i.sz. 79-es kitörésének tudható be, amelyben hamuja és lávája eltemette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak. Reményeink szerint nem most fog kitörni, ezért megmásztuk a parkolótól a kráter széléig vezető egy kilométeres kaptatót. Több mint húsz évvel ezelőtt jártam itt és a változás bár nem jelentős, mégis látványos. A 10 eurós belépőért cserébe most már vannak korlátok is a szerpentin szélén, és egy ösvényt építettek ki a kráter peremén végig. Igaz a hátsó fertályra csak külön belépővel, vezetővel lehet eljutni, de a bejárható részről is kiválóan lehet látni a rétegvulkán 200 m mély és 1,5 km átmérőjű kürtőjét, mely vulkáni hamuból, tefrából és lávafolyásokból épül fel. Most még helyenként kénes gőzölgések is jelezték, hogy ez itt egy élő vulkán.
Gaetában viszont már megálltunk, mert tobbzódott a látnivalókban. A Monte Orlando hegyen található Lucius Munatius Plancus hadvezér (I.század) mauzóleuma most kimaradt, helyette felmásztunk a szikla oromra épült gótikus középkori katedrálishoz, majd lent a tengerparton egy kisebb, de szintén nagyon régi templomot, aminek érdekessége, hogy a padló erősen lejtett a bejárat felé. Az útikönyv szerint ennek az az oka, hogyha dagálykor betörne a víz, akkor az könnyen ki tudjon folyni az épületből. Szerintem pedig egyszerűen csak elszúrták a korabeli burkolók, aztán így próbálták megdumálni. A kikötőben NATO haditengerészeti bázis van és ami az ijesztő, hogy hallottunk több nagy durranást. Este nézni kell a híradót...
Santa Maria Capua Vetere Az antik Capuae város helyén épült fel, amelyet 841-ben a szaracénok elpusztítottak. I. e. 312-ben elkészült a Via Appia, a Római Birodalom egyik legjelentősebb útja, amely Rómát kötötte össze Capuával melynek következtében jelentősége folyamatosan nőtt i. e. 3 század során és a második pun háború idején a mediterrán vidék harmadik legfontosabb városa volt Róma és Karthágó mögött. Capuae gladiátor iskolájából indultak el Spartacus és követői, az i. e. 73-as nagy rabszolgafelkelés során. Az Augustus császár uralkodása idején épített amfiteátrum maradványainak megtekintése volt a célunk, de ezt csak korlátozott mértékben sikerült abszolválnunk, mert konkrétan tök zárva volt. És nem csak ma, úgy nézett ki kívülről, hogy itt nagyon kevés az érdeklődő és ezzel egyenesen arányban is a pénz, ezért hiába a szépen kiépített parkoló, a műintézmény nem üzemel.
Vezúv ismertsége elsősorban az i.sz. 79-es kitörésének tudható be, amelyben hamuja és lávája eltemette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára 1944-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak. Reményeink szerint nem most fog kitörni, ezért megmásztuk a parkolótól a kráter széléig vezető egy kilométeres kaptatót. Több mint húsz évvel ezelőtt jártam itt és a változás bár nem jelentős, mégis látványos. A 10 eurós belépőért cserébe most már vannak korlátok is a szerpentin szélén, és egy ösvényt építettek ki a kráter peremén végig. Igaz a hátsó fertályra csak külön belépővel, vezetővel lehet eljutni, de a bejárható részről is kiválóan lehet látni a rétegvulkán 200 m mély és 1,5 km átmérőjű kürtőjét, mely vulkáni hamuból, tefrából és lávafolyásokból épül fel. Most még helyenként kénes gőzölgések is jelezték, hogy ez itt egy élő vulkán.
Mázlink volt az időjárással is, mert a tiszta levegőnek köszönhetően nemcsak a Nápolyi-öblöt, de még Capri szigetét is jól lehetett látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése