12. nap

A mai nap az eurók ablakon kidobálásával kezdődött. Történt ugyanis, hogy leparkoltam a Pompei ásatások bejárata előtt és látom, hogy 30 perc ötven cent. Fogtam hát két eurót és beadagoltam a gépnek, mire legnagyobb megdöbbenésemre csak egy óra parkolási időt adott. Eszembe jutott, hogy találkoztam már ezzel a jelenséggel Oslóban, és már ott sem értettem, hogy ha minél többet parkolsz, annál magasabb az egy percre jutó díj. A gond csak az volt, hogy egy óra nem elég Pompeire, apróm meg már nem nagyon volt. Ezért úgy döntöttem, inkább bukom a két eurót és elhagytam a rabló parkolót és a bánatba onnan, de ingyé letettem a kocsit.

A másik amire figyelni kell az Olaszországban utazóknak, hogy itt délen már nem dívik az autópályákon a jegy és a kilométer arányos fizetés. Itt a felhajtáskor kell leszurkolni mondjuk két eurót, amivel ugyan elmehetsz akár több mint harminc kilométert is, de ha lehajtasz az első kijáratnál, az a te bajod. Így jártunk mi is, merthogy a GPS felvitt minket hat kilométerre, aztán közölte, hogy hajtsak le az autópályáról. Minek után ezt megtettem kiderült, hogy az út, amerre vinni akart le van zárva, így vissza kellett volna mennem az autópályára, természetesen újabb két euróért. Aha... Akkor már inkább felveszem a küzdelmet az öngyilkos jelölt robogósokkal és az alsóbb rendű utakat használtam.

Ja, hogy Pompei milyen volt? Hát jó sok kő, meg rengeteg turista és persze hőség. Szerencsére azért vissza is forgatnak valamit a 13 eurós belépőjegyekből, mert több helyen is láttunk állagmegóvó munkálatokat sőt, még új feltárásokat is. Pompei első megtalálása egyébként teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno-folyó szabályozási munkálatai során bukkantak rá az első falmaradványokra. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat, amelyek mind a mai napig tartanak.



Végül sikerült leküzdenünk magunkat az Amalfi parkvidékre, aminek meredek hegyoldalba épült városkái messze földön híresek. Elképesztő teraszok, még elképesztőbb nagyságú citromok. Most már értem, miért ez a limoncello hazája. Egy a gond csak ezzel a hellyel, hogy sehol sem lehet leparkolni. Ide vagy születni kell, vagy taxival hozatja ki magát az ember komoly pénzekért.