13. nap

Ez a nap Capri szigetéről szólt. Minden terv szerint zajlott, sikerült elérni a 9:25-ös kompot és azzal szerencsésen átkelni. Az eredeti ötletem az volt, hogy mindjárt a kikötőben bérelünk egy motort, de aztán ezt elvetettem egyrészt azért, mert a legszebb kis utcákba nem lehet behajtani kizárólag a helyi elektromos targoncákkal, amik a szállodákhoz viszik a csomagot. Másrészt a megtapasztalt közlekedési morál is visszatartott attól, hogy én itt most elkezdjek szenvedni a szerpentineken egy robogóval, mögöttem egy utassal. Ehelyett 18 euróért mindjárt befizettünk egy sziget körüli órás hajókázásra. Pechünkre sikerült kifognunk egy hangos szláv csoportot a kb. 50 személyes bárkán, akik a rendelkezésükre álló összes elektronikus eszközzel (telefon, tablet, fényképezőgép, Gopro) igyekeztek lefényképezni minden egyes sziklát.

Izgatottan vártuk, hogy feltűnjön a Kék-barlang, ami itt a fő szenzáció. Csalódottan vettük tudomásul, hogy ma olyan erős a hullámzás, hogy nem engednek be csónakokat a barlangba. Márpedig a csodaszép kékség csak bentről érvényesül. Így hát megint megállapítottuk, hogy egy túl magasztalt,  turista csalogató látványosság marketingjének estünk áldozatul. A sziget túloldalán kaptunk helyette zöld barlangot, ami nem annyira híres, de azért nekünk tetszett. Majd megálltunk egy fehér barlangnál is. Nem viccelek, itt minden barlangot egy színről neveztek el. Végül áthajóztunk a nem kevésbé ismert sziklaszirtek között, hogy aztán kikössünk, majd gyalog indulhassunk a sziget felfedezésére.

Capri a kőkorszakban már lakott hely volt, az ókorban a sziget első lakosai görög telepesek voltak, akik i. e. VI. században érkeztek a szigetre. Tiberius császár, aki 67 éves korában emberkerülő lett, ide vonult vissza és nagyszabású építkezésekbe kezdett 27 és 37 között. Évszázadokon át tengeri kalózok pusztításainak volt kitéve. A szaracénok támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején a sziget egy időre angol birtok, parancsnoka az a Lowe ezredes, aki később Napóleon „börtönőre” lett Szent Ilona-szigeti száműzetésében. Az angolok „kis Gibraltár”-rá építették ki a szigetet, amely végül ismét Nápoly birtokába került vissza. Capri szigetének idegenforgalma 1826-ban kezdődött, amikor híre járt a Kék-barlang (Grotta Azzurra) szépségének.